Cicó "Áss mélyebbre"-oldal

...ezután azonnal létrehoztuk az első zenekarunkat: "Fantom" néven. Azt hiszem Soma jobban fogta a C-dúrt így hát ő lett a gityós énekes, én meg a basszusgitáros. A dobosunk Vida Attila anyukája még pólót is varrt nekünk, mert ő ilyen gépi hímző volt.

Ezután megírtuk az első dalunkat "Szitál a hó" címmel, amiben nagy cselesen felcsertünk két akkordot, hogy ne ütközzünk jogi vitába az Animals-ékkal. A zenekar nagyon ment. Több mint 20 rajongónk volt, a 32 tagú osztályunkban.

Azután találkoztunk, egy idősebb gityóssal, akinek már volt is egy Musima gitárja és egy Vermona Regent erősítője, meg volt már nője is. Ez viszont az én zenekari tagságomba került. Kirúgtak.

Így maradtam le az első koncertről, amit a Kun Béla általános iskola torna termében rendeztek.

Ekkor határoztam el, hogy megtanulok gitározni. Egyebet sem csináltam, csak napi 8 órát gyakoroltam.

Később lett is egy rövid életű zenekarom a Patikus, ami átformálódott a "Nagymama Lekvárja Reakció Csoport"- ra (Ez stílusát nézve amolyan, Se zene volt)

Ez időtájt találkoztam először a Fodival. Ő is zenélt és volt egy zenekara, ahol két lábdobot használtak. Felkértek, hogy csatlakozzak a zenekarukhoz, ami új kihívást jelentett. Nagyon kemény volt az egész!

Egy pár tagcsere után, kialakult a felállás. Rige és Gyula után jött a Vili, ment a Madár. Ekkor még Reaper néven futottunk, de feltünt egy mezőkövesdi banda, akit úgyszintén Reapernek hivtak. Nagyon kapós volt ez a név akkoriban. Így hát keresnünk kellett egy másik nevet. Így lettünk Bedlam.

Szert tettünk az első hangszereinkre is. Mind Jolana Galaxis volt. Csak fekete színben volt kapható. De én nem voltam ezzel elégedett, az enyémet a Vili apja átfestette fehérre. Szerintem ettől jobban is szólt! Már nem azért! Nem sokkal később lett nekünk is nőnk meg Regentünk.

Egyre komolyabbra kezdtek fordulni a dolgok. Megcsináltuk az első demót: "General Rejection" néven. Aminek nagy viszhangja volt. Elkezdtünk komolyabban játszani. De a Vilit elvitték katonának. Ekkor jött helyére a Lőrincz Józsi, ő amolyan Dipis dobos volt. (Deep Purple), nagyon király. Viszont mi túl fiatalnak bizonyultunk hozzá. Ekkor tájt ismerkedtünk meg egy debreceni koncerten a Pestilence nevű, gödöllői bandával, akikkel közeli barátságba kerültünk.

Az év szilveszterét Gödöllőn, a Petyáéknál töltöttük, ahol is megszületett a klasszikus Bedlam felállás. Újvári Petya jött dobolni és hozta a Lovász Bécit, mint gityóst. Ekkor mi még a Fodival, meg a Csabával otthon, Kbarcikán laktunk egy fél évig.

Miután a Petya nagy nehezen talált nekünk egy albérletet, felmondtam az addigi munkahelyemen, a sajószentpéteri Üveggyárnál, másfél év, húsz napos munkaviszony után és elindultunk szerencsét próbálni. Ezek voltak életem addigi legkalandosabb napjai. Egyfajta buborékban éltünk, kizárva mindeféle zavaró tényezőt. Összeraktuk a Dreamland In Misery három dalát, ami közel fél óra volt és hazautaztunk Miskolcra, hogy felvegyük. Ez az új demó sokaknak nagy csalódás volt. Majdnem mindenki azt mondta, hogy jobb volt az előző. Akárhogy is kb fél év múlva ért be a dolog, miután már senki nem emlegette az előző demót.

Koncerteztünk, próbáltunk és a gödöllői éjszakai életben vettünk részt . A hazai zenei élet nem kinált sok lehetőséget és ekkor már nem is emlékszem, hogy hogyan de elhatároztuk, hogy áthelyezzük a székhelyünket San Francisco-ba. Még haza is utaztunk, hogy elbúcsúzzunk a hozzátartozóktól, utánna vettünk az útra két rekesz orosz darált paradicsomos halkonzervet. Meg volt az útiterv és már csak egy kis pénz hiányzott, hogy eljussunk Franciaországba, ahonnan tovább mentünk volna. Pár nappal az indulás előtt a kb. tíz fős csapatból egy pár embernek megingott a bizalma az út sikerességében, a pénz az nem jött össze. Hát itt maradtunk!

Nem sokkal később Budapestre költöztünk a IX. ker-be, a Telepi utcába. Szerintem sikerült megtalálnunk Budapest legolcsóbb és legsötétebb lakását. Oda soha sem sütött be a nap.

Folytattuk a zenélést. Utánna Csepelre költöztünk. Elég sok csalódás ért és a buborék ami addig körül vett az elpukkant. Nem volt sok pénzünk és próbáltunk munkát szerezni, de amikor meglátták a hosszú hajat, akkor mindíg ránk vágták az ajtót. A zene ipar is egyre mocskosabbnak látszott............

Erre az időre már nem nagyon emlékszem, mert itt kb. 3-4 év kiesett vagy összemosódott. Csak arra, hogy mindennap vagy a Blue Boxba (most Kultiplex) vagy a Tüzesvíz nevű helyre jártunk.

Ezen időszak végén kiköltöztünk a Budaörsi útra az ELTE kollégiumba a Judyval meg a Janóval egy koleszos lányhoz. Így lettünk egy fél évre bölcsészkar hallgatók. Aztán vége lett a tanításnak mindenki hazament csak mi nem, meg a Pakisztániak. Könnyű volt elvegyülnünk abban a nagy hatalmas épületben. Soha nem kérdezte meg senki tőlünk, hogy mit keresünk ott gitárokkal. Emlékszem, hogy már nyár közepe volt és még mindig ott laktunk. mikor az egyik reggel valaki próbált bejutni a szobánkba. Eljött ennek az időszaknak is a vége. Egy külföldi diák kapta meg a szobánkat a nyár hátra lévő részére, ígyhát mennünk kellett. A Janó és a Judy azonnal elindultak Párizsba a Morrison sírjához, egy doboz Szofival és egy babkonzervvel, (Persze nem jutottak el Párizsba, csak a Janó bátyjához Stutgartba, aki az első Ibusz úttal diszidált) én meg haza költöztem Barcikára.

Folyt köv....